A Dóm tér eredete az ismeretlenség homályába vész, valószínűleg egy ókeresztény bazilika állt a helyén, amelyet 871-ben a salzburgi érsek szentelt fel újra, majd Szent István király itt jelölte ki székhelyét az 1009-ben alapított püspökségnek. A 870 körül épített templom helyére a 11. században építették fel román stílusban a kéttornyos, háromhajós bazilikát.
A XI-XII. század fordulóján épült meg az öthajós, keresztboltozatos altemplom, máig megőrizve monumentális, szép belső terét. Négy tornya közül kettőt a XII. század elején, a másik kettőt a század végén emelték. Az egykori bazilika mai, újjáépített formájában is a középkori templom varázsát közvetíti.
A téren látható Dulánszky Nándor püspök címerével díszített obeliszkek 1890-91-ben, a Székesegyház átépítésekor kerültek a bábos korlát belső végeire. A közeli Budafáról 22 ökör és 5 ló hat hét alatta vontatta Pécsre. Az obeliszk talpazatán füzérmotívum közt a négy sarokban egy-egy kerubfej látható. A Székesegyházon látható apostolok sora már háromszor került megformálásra, először 1854-ben. A mostani szoborsor Antal Károly nevéhez fűződik, s 1963-ban szentelték fel. A szobrok felfogásukban, stílusukban, szemléletükben jól illeszkednek a neoromán architektúrához. A 12 apostol harmonikus, egységes ritmusú sort alkot. Azonos magasságúak, csak a kitámasztó lábak váltakoznak. A fejtartások és az egyéniségükre jellemző attribútumok különbözősége az, ami meghatározott mozdulatritmust eredményez.
A monumentális bazilika köré az évszázadok alatt több jelentős egyházi építményt emeltek, így jött létre a püspökvár.
A pécsi Püspöki Palota a Székesegyház nyugati oldalánál található műemléki épület, melyet zömmel a 12. század folyamán építettek. A Püspöki Palotán a 19. században végeztek utoljára nagyobb méretű átalakítást Scitovszky János püspök megbízásából. A középkori eredet látható formáit a későbbi átépítések eltüntették, az alaprajzi rendszeren és a faltest anyagán kívül emlékét az egykori védőtoronnyal megerősített kapualj és a délkeleti torony gótikus ablakának töredékei őrzik. A keleti homlokzat neoreneszánsz stílusa 1838 és 1852 között született.
A keleti homlokzat erkélyén egy kitartóan ácsorgó alakra lehetünk figyelmesek, ez Liszt Ferenc szobra, amellyel a zeneszerző pécsi koncertjének állítottak emléket. A szobor Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész alkotása 1983-ból.
A Székesegyházzal szemben állva, tőle jobbra a Káptalani Levéltár és Plébánia klasszicizáló, késő barokk épületét találjuk, melynek története több, mint 500 évre tekint vissza. A Székesegyház délkeleti tornyára merőlegesen elhelyezkedő román kori kápolnát a 14-15. században dél felé meghosszabbították. Itt rendezték be a Káptalan székházát, melyet Szatmári György püspök később reneszánsz stílusban átépíttetett. E ház megérte a török hódoltságot, de a 17-18. századi térképek, rajzok romos állapotát mutatják. Az épületet 1767-ben a kápolna kivételével bontásra ítélték, s alapjain új székház felépítése mellett döntöttek. Az épület néhány kanonoki lakáson kívül magában foglalja a káptalani levéltárat, a székesegyházi levéltár értékes iratállományát, a rajztárat és a kanonoki hagyatéki anyagot. Figyelemre méltó a káptalani levéltár épülete alatti püspöki sírbolt 1747-ben készült szép, kovácsoltvas kapuja, mely a Székesegyház sekrestyéjéből került a mai helyére.