Manapság egyre többen szenvednek valamilyen látásproblémától. A tompalátás az egyik ilyen, ami azt jelenti, hogy az egyik szemünkkel nem vagyunk képesek olyan jól látni, akkor sem, ha a megfelelő szemüveget viseljük. Normál esetben, ha nézünk egy tárgyat, akkor mindkét szemben éles lesz a kép, ahonnan egy bonyolult idegi úton kerül a kép a látómezőbe, az agy hátsó részében található központba. Ha mind a két szem hibátlan, akkor a kép tiszta lesz és egybeolvad. Amikor a folyamatba valamilyen hiba csúszik, akkor az egyik kép nem lesz jó, nem olvadnak össze.
Ebben a cikkben
eláruljuk, hogy mi ez pontosan, hogyan kezelhető és mivel kell számolni a
későbbiekben.
A tompalátás legfőbb okai
A tompalátás egyik fő
oka a két szem közötti dioptria különbség. Amikor a két szem fénytörése nem
egyforma, akkor bizony tompalátás következik be. A drnagymihaly.hu linkre kattintva hallgathatod meg a
szemész szakorvos teljes tájékoztatóját ezzel kapcsolatban.
Ebben az esetben a látóközpontba
továbbított képek közül az egyik túlzottan homályos és életlen lesz. Másfél
dioptria különbség még nem okoz problémát, azonban minél nagyobb az eltérés a
két szem között, annál nehezebben boldogulunk. Gyakran előfordul, hogy az egyik
szemen nincsen hiba, a másik viszont vagy rövid- vagy távollátó. A látóközpont
befogadja a jó szemből érkező képet, a homályosat viszont elutasítja. Ilyenkor
viszont hiába viselünk szemüveget, hiszen mivel az egyik szemnél nincs gond,
így a látás homályos marad. Fontos tehát időben elkezdeni a kezelést, hiszen
így előbb várható a tökéletes gyógyulás.
Hogyan kezelhető a tompalátás?
Ilyenkor a cél a két
szem közötti hiba helyrehozása és kijavítása. A kezelés során megmérik a
pupillatágítást a két szem közötti hibát és pontos szemüveget írnak fel, hogy
az agy két éles képet kapjon mind a két szemből. Ez sokszor viszont nem elég,
éppen ezért gyakran még a szemüveg alatt is letakarják a szemet, hogy a hibás
szemből érkező képet a látókéreg könnyebben be tudja fogadni.
A cél tehát, hogy a
hibás szem látása szemüveggel együtt teljes legyen, hiszen akkor a takarást meg
lehet szüntetni. Amennyiben nincsen más eltérés, mint kancsalság, akkor
létrejöhet a jó sztereólátásl, így már elegendő lesz a szemüveg viselete. Ehhez
azonban minél előbb észre kell venni a hibát, ami a legtöbb esetben már a
születéskor fennáll. Minél gyorsabban feltűnik a dolog, annál előbb orvosolható
a probléma. Pár éves gyermekeknél akár fél év is elegendő lehet, hogy
eredményre jussunk. Amennyiben már egy iskolás korúról van szó, akkor már
előfordulhat, hogy nincs mit tenni. Éppen ezért van jelentősége, hogy már a
kisbabákat elvigyük a kötelező szemészeti szűrésekre egy és másfél éves kor
körül is.
Milyen veszélyei vannak?
Meg kell említeni,
hogy a tompalátás teljesen normális betegség, viszont csak addig viselhető el,
amíg a másik szemet nem éri valami sérülés. Ezt követően már a tompalátó
szemünkkel kell boldogulnunk, ami sokszor már az olvasó képességet is próbára
teszi. Ahhoz, hogy ez ne fordulhasson elő, a jó szemünket védeni kell,
sportolásnál védőszemüveget kell használni, de ne feledkezzünk meg a
barkácsolásról és a kerti munkáról, ahol szintén nem árt óvatosnak lenni.
Mi a helyzet a felnőttkori tompalátással?
Amint megszületünk, a
látásunk azonnal alakul és fejlődik. Több évnek kell ahhoz eltelnie, hogy a
szemünk teljes mértékben megtanulja, hogyan kell látni és nézni. Amikor azonban
ez nem alakul ki, esetleg nem a megfelelő módon működik a dolog, akkor bizony
tompalátás következik be.
A látásfejlődés tizenéves kor elejére fejeződik be, így az agyunk addigra tanulja meg a teljes látás képességét. Ezt követően már nem tudunk rajta segíteni. Ha tehát teljes és tökéletes látás nem érhető el szemüveges korrekcióval, akkor már nem biztos, hogy tudunk mit tenni. Itt viszont beszélhetünk kismértékű tompalátásról, valamint 70-80 százalékos esetről is. Felnőtt korban már nem tudnak rajta segíteni. Hiába a szürkehályog és a látásjavító lencseműtét, egy szem tompalátása esetén csupán olyan látásélességet tudnak elérni, ami szemüveggel a legjobb látásként kihozható.
