Újabb nagyszabású
fémkeresős csatatérkutatás zajlott Majs község határában október 15-16-án. Sok
más lelet mellett egy tavaly ősszel talált 16. sz. eleji taplólakatos
puskacsőhöz teljes mértékben illő kakas is előkerült. A 1526-os mohácsi ütközet
központi helyszínének keresésében ez azért nagyon jelentős, mert megerősíti azt
a feltevést, hogy ekkoriban a térségben tűzfegyverekkel is támogatott
gyalogsági összecsapás zajlott.
Bertók Gábor, a Janus Pannonius Múzeum igazgatója, a
Mohács 500 kutatás vezetője a történelmi hátteret megvilágítva elmondta, hogy Brodarics
István, II. Lajos király ütközetben is részt vevő kancellárja tudósított arról,
hogy a csata legjelentősebb része egy általa Földvárnak nevezett faluban és
annak környékén a török ágyúállások előtt folyt. Mikor a magyar lovasság
támadása kifulladt, a megmaradt 4-6 ezer fős keresztény gyalogság – mivel nem
tudott kitörni – ezen a helyen egy nagy védelmi négyszögbe rendeződött. Az
oszmán lovasság nem is tudta megtörni őket, a janicsár lövészek azonban a sortüzeikkel
már igen. „A megtalált lövedékeket térképre rögzítettük, ezek szóródási képe
pedig behatárolja azt a területet, ahol a tűzfegyverek használata történt.
Eddigi ismereteink szerint ez döntötte el véglegesen a csatát. Ezt támasztják
alá a további leletek is, golyóöntő forma, a korban használt sarkantyútípus töredékei,
fokos, buzogánytöredékek, lópatkók, nyílhegyek, Szulejmán aranypénzek.”
Bertók Gábor hozzátette, a több ezer halottat azon a
helyen temethették el, ahol elestek, így a közösségi régészeti kutatások egyik
célja ezeknek a tömegsíroknak a felderítése. „Ez eddig is nagyrészt civil
összefogásból valósult meg, amely évek óta töretlen és nagyon sokat
köszönhetünk neki. Ennek egyik legszebb példája, az ausztrál haditengerészetnél
szolgáló magyar barátunk, aki az összegyűjtött pénzéből talajradart vásárolt,
hogy a hosszú szabadsága alatt segítsen nekünk felmérni a területet.”
