Új turisztikai fejlesztés a Tenkes-hegyen!Magazin

A Mecsekerdő Zrt. megújította és háromszorosára hosszabbította
Tenkes-hegyi Csodabogyó-tanösvényét. A korábban mintegy két kilométer hosszú
útvonal körtúrává alakult, amely így Máriagyűd és Bisse irányból egyaránt
megközelíthető. Az immár hat kilométeres tanösvény 11 új tájékoztató táblája a
Tenkes-hegy élővilágát, érdekességeit és a jellegzetes erdőtársulásokat mutatja
be a kirándulóknak. A tanösvény ünnepélyes átadásán jelen volt Dalvári Vince,
az Agrárminisztérium főosztályvezetője, Nagy Csaba országgyűlési képviselő,
valamint Ripszám István, a Mecsekerő vezérigazgatója.

A Villányi-hegység hazánk legdélebbi hegysége, amelynek
második legmagasabb csúcsa a 409 méter magas Tenkes-hegy. A Mecsekerdő 1998-ban
hozta létre a Tenkes-hegy déli oldalán a 2,2 kilométer hosszú Csodabogyó
tanösvényt, amely Máriagyűdről a Tenkes gerincéig vezetett. A népszerűvé vált
kirándulási célpont 2003-ban ökoturisztikai létesítményekkel egészült ki:
megépült a Tenkes-hegyi kilátó, a bissei erdei pihenőhely, valamint a gerincen
kialakított fedett pihenő.

2021-ben jelentős változás történt a tanösvény
életében: nyomvonala
a korábbi létesítményeket – pihenők, kilátó – megtartva kibővült és körtúrává
alakult, hossza hat kilométerre nőtt. Az immár Máriagyűd és Bisse felől is
megközelíthető tanösvényen 11 nagyméretű tájékoztató tábla mutatja be a szubmediterrán
jellegű Tenkes-hegy Magyarországon egyedi értékeket képviselő természeti
kincseit.

Dalvári Vince, az Agrárminisztérium főosztályvezetője hangsúlyozta:
„a tulajdonosi jogokat gyakorló Agrárminisztérium úgy határozza meg az erdőgazdaságok
eredményességével kapcsolatos elvárásokat, hogy a gazdálkodásukból származó
eredményt vissza tudják forgatni a turisztikai fejlesztések megvalósítására és
az ökoturisztikai infrastruktúra fenntartására.”

Nagy Csaba országgyűlési képviselő kiemelte: „Az erdőgazdaság
az elmúlt években nagy hangsúlyt fektetett az aktív turizmus fejlesztésére, a
Csodabogyó tanösvény felújítása is ezt a célt szolgálta. Arra törekszünk, hogy
a turisztikai fejlesztéseket úgy tervezzük és kivitelezzük Nyugat-Baranya
önkormányzataival, hogy azok kiegészítsék egymást – itt a Tenkes-hegyen például
a Pécs-Máriagyűd kerékpárút megépítése lesz az a fejlesztés, ami ezzel a
megújult tanösvénnyel komplex turisztikai szolgáltatást nyújt a kikapcsolódni
vágyóknak.”

„Az erdőlátogatók, az erdei turizmus kiszolgálása,
infrastruktúrájának fejlesztése mára az erdőgazdálkodók, így a Mecsekerdő
kiemelt feladatköre. A Csodabogyó-tanösvény bővülése azért külön öröm
számunkra, mert nem csupán élményt, hanem az erdő működéséről, az
ökoszisztémájában résztvevő élőlényekről ad immár mélyebb ismereteket, tudást.
Meggyőződésem, hogy csak azért vállalhatunk felelősséget, amit ismerünk. Azért
nagyon fontos, hogy az erdő látogatói, turistái megismerjék az erdő életét,
működését, mert ökológiai értékeink összefogással, szakemberek és a laikus
közönség együttműködésével őrizhetők meg” – mondta Ripszám István, a Mecsekerdő vezérigazgatója.

A Csodabogyó-tanösvény új táblái átfogó képet adnak a
Tenkes-hegy élővilágáról: a talajlakó állatokról, az erdő vadjairól, a
sziklagyepekről, az itteni erdőtársulások jellemzőiről és az erdősültség
változásairól az elmúlt évszázadok során, de a látogatók ábrák, képek
segítségével megismerhetik az erdők természetvédelmi szempontú kezelését is.

A Tenkes-hegy
erdői

A Tenkes különlegessége, hogy itt a
Kárpát-medencében honos társulásokban a másutt is megszokott fajok közé balkáni
és szubmediterrán fajok (ezüst hárs, jerikói lonc) is keverednek, így kis kiterjedése ellenére igen fajgazdag
erdőtársulásnak ad otthont. A gerinc közelében cseres-tölgyeseket, a déli oldalon
molyhos-tölgyes szálerdővel és karsztbokor-erdővel mozaikosan sziklagyepeket és
lejtősztyepp-réteket találunk. Az északi oldalon gyertyános-tölgyesek,
völgyekben bükkösök és szurdokerdők, az északi hegylábi területeken pedig
tölgy-kőris-szil ligetek telepedtek meg.

A Tenkes déli előterében Kr.e. 5000 környékén az addig
domináns földművelés mellett megjelent az állattartó, legeltető kultúra, amely néhány
évtizede megszűnt és megkezdődött az erdősülés.

Napjainkra a 20. század elején még
kopár hegyoldal erősen befásodott és ez a folyamat tovább folytatódik, az erdő
területe a felhagyott kertekkel és szőlőkkel szintén növekedett. A tanösvény
mentén jól megfigyelhetők a hegyet alakító emberi tevékenységek nyomai. Az északi oldal erdei nem őrzik az
ilyen mértékű tájhasználat nyomait, a rendelkezésre álló adatok szerint ott
mindig erdő állt, annak csupán fafajszerkezete tükrözi a szakemberek és
birtokosok elképzeléseit és lehetőségeit.