Van egy pillanat, amikor a megszokott idegenné válik. Nem drámaian, nem hirtelen. A falon egy kép kissé ferdén lóg, egy városi fa törzsét fémtámasz tartja, a szoba ismerős rendje pedig valami mást mutat, mint amit eddig láttunk. A Second Nature kiállítás ebből a tapasztalatból indul ki: abból az állapotból, amelyben a természetes és a mesterséges, a biztonság és a kiszolgáltatottság, a rend és az uralhatatlan fokozatosan egymásba csúszik.
Dávid Zita festészete hétköznapi megfigyelésekből indul ki. A városi növényzet, az állatok és az ember alakította környezet motívumai kibillennek megszokott jelentésükből, és emberi viszonyok, valamint viselkedésminták metaforáivá válnak. A horror vacui a tekintetet a motívumok közötti összefüggések folyamatos keresésére készteti, így a jelentések sem rögzülnek egyetlen olvasatban. A gondoskodás és a kontroll, a védelem és a korlátozás ugyanannak a képi helyzetnek eltérő olvasataiként jelennek meg. A festmények azt a pillanatot rögzítik, amikor az ismerős látvány bizonytalanná válik, és feltárul a hétköznapi finom abszurditása.
Góré Szabina enteriőrjei emberalakok nélkül lélegeznek, mégis tele vannak jelenléttel. A tárgyak, a fények és a kompozíciók egy belső világ lenyomatai: elhagyatottnak tűnő szobák, amelyek emlékek és érzések raktárai. Nála a horror vacui pszichológiai szükségszerűség: az ürességtől való félelem, amely tárgyakkal, rétegekkel és egymásba torlódó formákkal tölti be a teret, mintha a kitöltetlen felület maga volna a veszély. A szobák mentális Wunderkammerként működnek: látszólag otthonosak, mégis valami diszfunkcionális feszültség feszíti őket. A biztonság és a kiszolgáltatottság paradoxona nem feloldódik, hanem szétterül a képfelületen.
A két alkotói világ dialógusa a kiállítás valódi tere. Dávid Zita a városi környezet hétköznapi motívumain keresztül vizsgálja az ember és környezete közötti viszonyokat, Góré Szabina pedig a belső teret nyitja kifelé. A pszichológiai és az urbánus tér itt nem oppozíció, hanem ugyanannak az állapotnak két megjelenési formája: annak a folyamatnak, amelyben a környezet már nem csupán körülvesz bennünket, hanem alakítja érzékelésünket, viszonyainkat és önértelmezésünket.
A second nature kifejezés többrétegű: azt jelöli, amit annyira megszoktunk, hogy már ösztönösnek érzünk, legyen az beidegzett viselkedés, intézményes rend vagy a mesterséges természetesnek tűnő jelenléte. A kiállítás azt kérdezi: hogyan látunk rá erre a második természetre?
Megnyitó: 2026. július 9. (csütörtök) 17 óra, Nádor Galéria (Pécs, Széchenyi tér 15.).
A kiállítás 2026. július 24-ig tekinthető meg, hétfőtől péntekig 14-től 18 óráig.
