Zsolnay Vilmos halála után a pécsiek összefogtak egy emlékmű állításáért a nagyiparos tiszteletére. 1907. október 13-án díszes ünnepség közepette avatták fel.
A hatalmas méretű, ötszögű talapzat – amely szimbolikusan utal Pécsre, az öt templom városára – Schulek Frigyes terve. A szobor főalakját Horvay János szobrászművész készítette, a körülötte lentebb ülő öt mellékalakot – a kerámia öt tevékenységi körét: fazekasság, vegyészet, festészet, szobrászat, építészet – Apáti Abt Sándor alkotta. A szobrok anyagát, az ún. plutonitot, amelyet a grès és pirogránit közé lehet besorolni, külön a szoborra kísérletezték ki.
A gazdagon díszített talapzat a Zsolnay-gyár világhíressé lett kerámia anyagából készült. Zsolnay Vilmos alakját egyszerű gyári öltözékben, kezében egy korsót tartva, könnyed laza testtartással, mindemellett komoly arckifejezéssel ábrázolja. A szoboralak gondolkodó, nyugodt és fenséges, egy befelé forduló ember áll előttünk, lénye erőt sugall.
A szobor sziluett hatása minden irányból harmonikus, és valamelyik mellékalak mindig a néző felé fordul.