Zsolnay Vilmos bátyja, a csapongó fantáziájú, nyughatatlan természetű pozitivista-utópista Zsolnay Ignác 1863-ban ezt írta naplójába, mikor a városi hivatalok és a hitelezők levelekkel zaklatták őt, mert csődbe vitte az üzemet: „Átok a levelekre, átok a postai hivatalra! Kevés emberöltő múltán az emberek villany-delejes távbeszélőkön trafikálnak majd, sőt ezen távbeszélőknek még drót-vezeték sem fog szükségeltetni, mert az Aether tiszta magnetizmusa leend az emberi hang pásztora. Ki-ki maga beszélhet majd szerettével, midőn kedvese épp a piaczon válogat a kofák árújából, ő maga pedig egy távoli város utczáin bandukol. És ekkor a postának bealkonyul. Minő boldog pillanat leend.” Ne hagyjuk beteljesülni az elkeseredett feltaláló átkát! Régen az emberek leveleket írtak szeretteiknek és barátaiknak, és ezeket a leveleket elküldték egymásnak más helységekbe. A levelekbe beleírták magukat, ettől a levelek életre keltek. A levél élete a feladástól a célba jutásig eltelt idő; fogantatása az írás, születése a boríték leragasztása, halála a boríték feltépése. A levél úgy születik az embereknél, ahogy a fény az atomok elektronfelhőjében, és úgy is semmisül meg a levelet olvasó címzett szívében, ahogy a fotonok energiává alakulnak az anyagban, ahova becsapódnak. Írjunk papír leveleket! Éljen az energia! Ha a levélre nem írunk feladót, megszabadítjuk magunktól. Ha nem írunk rá címzettet, megszabadítjuk a célhoz érés kényszerétől is. Ne írjunk rá se feladót, se címzettet! Szabadítsuk meg az emberektől teljesen! A levél nem ember. Teremtsünk olyan életet, melyet nem anyakönyveznek, nem iktatnak, nem keresztelnek meg, nem metélnek körül; mentsük meg az életet a hatóságoktól! Szabadítsuk fel a postát! A posta nem eszköz, a posta él. Szabadságot a leveleknek – a Levél él! Komoly Ezt a békebeli palotát a múlt század elején építették; tetejét színes, mázas Zsolnay cserepek fedik, a homlokzaton pedig két hófehér angyal tartja a díszes, történelmi országcímert. Rákosi Mátyás uralkodása alatt az angyalokat betiltották, a történelmet pedig átalakították, tehát szerették volna levésni ezt a nem kívánatos díszítést a timpanonról. Végül megkímélték, de bádogborítással takarták el angyalostul, címerestül. Az angyalok negyven évet töltöttek a sötétben, bádog mögé zárva, de fel se vették, és a posta is jól tartja magát. Miután Zsolnay Ignác csődbe vitte a cserépüzemet, öccse, Vilmos vette át a vállalkozást, és szédületes pályát futott be vele. Ignác Bukarestbe költözött.
