A meleg víz hűlt helyét látjuk, bár ez a fürdő majdnem túlélte, csak 1880 körül bontották le.
A török előkelők – minthogy hitük szerint – javakat nem gyűjthettek, ezért jövedelmüket felélték, vagy vallási, kulturális intézmények alapításába fektették. Dzsámikat, mecseteket, derviskolostorokat emeltek a lélek épülésére, sírkápolnákat, türbéket a holtak emlékére. A tanulni vágyó ifjak számára iskolákat hoztak létre.
A test megtisztulására a fürdők szolgáltak. A török világutazó, Evlia Cselebi 1660 és 1664 között itt járt és – talán némi túlzással – ezt írta: „Memi pasa fürdője kellemes szép épületű meleg fürdő, melynek fürdőszolgái, mint a nap, olyan tenyerűek.” Arra mindenesetre van bizonyítékunk, hogy a fürdőben padlófűtés működött. A feltárás során masszírozó padok is előkerültek, s az előcsarnokban állt a díszes csorgókút.