Az Angster Orgona- és Harmóniumgyár 1867 és 1949 között működött Pécsett, a Mária utca 35. és a József utca 30. szám alatt. A család öt férfi tagja – főként Angster József és fia – nyolc évtized alatt 1300 orgonát és 3600 harmóniumot készített. Az idősebb Angster József, aki a Francia Akadémia tagja is volt, kora legnevesebb orgonakészítőitől tanulta meg a mesterséget, elsősorban a párizsi Notre Dame orgonájának építőjétől, Aristide Cavaillé-Colltól.
A céget az 1896-os millenniumi kiállításon aranyéremmel jutalmazták.
Történetük egyik csúcspontja a budapesti Szent István-bazilika orgonájának megépítése volt, amelyet a 450. opuszként tartottak számon. 1925-ben a budapesti Zeneakadémia orgonája és 1930-31-ben a szegedi Fogadalmi templom négy orgonából álló együttesét is ők készítették el.
Az orgonagyárat 1949-ben államosították, vezetőit elítélték és a gyárat bezárták. A harmadik generációbéli vezetőket, Angster Józsefet és Angster Imrét az államosítás után koncepciós perben elítélték. A gyár az 1949-es államosítás után asztalosüzem lett, amíg a meglévő faanyagot fel nem élték (koporsót és úttörősípot gyártottak). Az értékes fémeket elkobozták.
Az épület jelenleg leromlott állapotban, üresen áll. Orgonakutatók és műemlékvédelmi szakemberek a család támogatásával szeretnék elérni, hogy majdan egy, a gyár történetét, az orgona működését és az egyes korok orgonáit bemutató orgonamúzeumnak adjon otthont.
Napjainkban az Angster-hagyomány a tudomány síkján a stuttgarti Fraunhofer tudományos intézetben Angster Judit és férje, Miklós András révén, a gyakorlatban pedig az 1992 óta működő Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra munkájában folytatódik.
Pécsett az alapító Angster József nevét ma utca, szakiskola és a Pécs gazdaságáért legtöbbet tevőknek odaítélhető Angster-díj őrzi. 2006-ban az Angster családot Magyar Örökség díjjal tüntették ki.
A gyár első orgonája Pécsett a zsinagógában, 100. munkája pedig a székesegyházban látható.