Dr. Romváry Ferenc nyugalmazott művészettörténész, muzeológus ajándékaként
került 2021. június 18-án a Janus Pannonius Múzeum Történeti Osztályának
gyűjteményébe egy 1856-ban, Pécsett öntött bronzharang.
A Janus Pannonius Múzeumtól és a Pécs
Lexikonból származó információk szerint a harang magassága 35 cm, felirata:
“Öntötte Ruepprecht János Pécsett 1856”. Ruepprecht János bajor rézműves
családból származott, mesterségét Zágrábban kezdte. 1847 körül Pécsett,
Weinbert Péter Búza téri harangöntő műhelyében kapott munkát. Feleségül vette
annak Mária nevű lányát, és a mester halálát követően átvette az üzem
vezetését. Igazgatása alatt a kisipari műhely valódi gyárrá alakult át.
1920 x 1280
Évente mintegy 20 harangot öntöttek,
amelyek a Dél-Dunántúl, Horvátország, Szlavónia és Bosznia templomaiba
kerültek. 1860-ban készítette el a pécsi Székesegyház Mária- és Szt.
István-harangjait. A harangöntés mellett mezőgazdasági gépek,
tűzoltófecskendők, egyéb réz-, bronz- és vasöntödei készítmények gyártását is
vállalta. Gyárát 1889-ben fiainak, Istvánnak és Nándornak adta át. A Ruepprecht
testvérek halála után, 1905-ben a cég a családba benősült Rudle Ignácra szállt.
25 éves működése alatt 400 harangot öntöttek. Rudle 1930-ra eladósodott, gyárát
a város vette át. A híres harangöntő műhely emlékét még sokáig őrizte a
Harangöntő utca neve a Búza tér keleti oldalán.
1920 x 1280
A Janus Pannonius Múzeum történeti
kiállításában látható egy 1840-ben öntött bronzharang, amely még Ruepprecht
apósának, Weinbert Péternek a műhelyében készült. A Történeti Osztály
gyűjteménye őrzi a harangöntő műhely díszítő
sablonjainak nagy részét, illetve a Ruepprecht testvérek által elnyert kiállítási érmek tablóját. Egyértelműen
Ruepprecht Jánosnak tulajdonítható termék, harang azonban eddig még nem volt a
gyűjteményben. A most ajándékba kapott – sajnos nem teljesen ép (megrepedt) –
harang hivatott arra, hogy a neves pécsi mester tehetségét a látogatók számára
kézzelfogható közelségbe hozza és az utókornak megőrizze.
Janus Pannonius Múzeum
